Már rég a nyálunk csorog, ahogy az Arany Alkony verandáján a kerekes székünkben üldögélünk, a nővért keverjük a lányunkkal, már ha egyáltalán tudunk ilyen fogalmakban gondolkodni, hogy nővér meg lány, esetleg dédunoka. Csövön táplálnak, a végbelünk már csak egy, az oldalunkon át egy zacskóba kivezetett műanyag cső, és úgy is órákig tudunk tévét nézni, ha be sincs kapcsolva. De az NSX, arra még akkor is emlékezni fogunk.A Ferrari a világ legjobb sportautója – bizonyos kategorizálás szerint. Ha hagyományos, újságírós-autóversenyzős szempontokból nézzük, a Ferrarinak van egy verhetetlen imidzse, amitől mindenki összecsinálja magát, még az is, aki direkt ezért évek óta gyúr záróizomra. A Ferrarinak vannak még elég jó köridői, teljesítmény- és nyomatékadatai, kanyarsebessége. Ez, mint mindjárt meglátjuk, többet tud, mint egy Ferrari: nem féltjük annyira. Sem a lopástól, sem a lerohadástól. Az NSX-et azzal az elvárással tervezték, hogy a fenntartása ne legyen zűrösebb-költségesebb, mint egy átlagos, középkategóriás Hondáé, és az NSX nagy csodája, hogy ezt nagyjából tartja is.

Ugráló lovacska nélkül is létezik karizma

Tamás, a tulaj fickós broad side-dal érkezik a visegrádi parkolóba, ahol már várjuk egy ideje, mert késett: egy hülye nem vette észre maga mögött, és rátolatott (pedig az NSX 6 hüvelykkel magasabb, mint a Ford GT40, 1170 mm). Mi alig látjuk a kárt, Tomi sincs különösebben maga alatt, úgyhogy leállítjuk az autót, és fotózás közben emészteni kezdjük a külsejét. A japán formakultúráról az NSX ürügyén elég szép dolgozatot lehetne írni. Az oldalsó domborítások, a tükör finom hajlása, meg hogy gyakorlatilag Ferrariként kezdődik, az első tetőoszlopnál viszont elkezdődik az övvonal, ami szög egyenesen megy az utolsó milliméterig, űrhajót csinálva az NSX hátuljából. Az utasfülke dizájnja sem különösebben forradalmi, bár van néhány érdekes megoldás, mint a teljes feketítés vagy a rejtett kilincsek.

A középmotoros levegőbeömlőn túl különös, egyenes vonalakkal határolt széles fennsík fogadja az utazót egy integrált szárnnyal. Ha srégen hátulról nézünk rá, valahogy eszünkbe jut a Corvette, de nem igazán tudni, miért. A Corvette gömbölyűbb és hullámzóbb, ráadásul a Corvette kicsit ferraris próbált lenni a négy kerek hátsó lámpával. Az NSX meg se Ferrari, se Porsche, sem pedig Lamborghini nem akart lenni, úgyhogy a hátsó lámpákat egyetlen nagy, vízszintes csíkba integrálták. Erről ismerhető fel a legbiztosabban az NSX, és ha csinál még valaha a Honda szupersportautót, ebből az elemből kell kiindulnia.